Vissza a jövőbe: Mit kellene tanulnia az Európa jövőjéről szóló konferenciának az európai polgári kezdeményezés sikereiből és kudarcaiból?

Az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt az uniós ügyek átpolitizálódása olyan kérdésekben, mint a kereskedelem, a megszorítások, az éghajlatváltozás, a bevándorlás vagy a közelmúltban az egészségügy a Covid19-válság miatt. Régóta hangoztuk, hogy az európai polgári kezdeményezés (ECI) a civil társadalom alapvetően eltérő típusú bevonását ösztönzi az uniós politikai döntéshozatalba, és konstruktívan irányította e több átpolitizált kérdést európai és nemzeti szinten. Az uniós szakpolitikai döntéshozatali folyamat hagyományosan előnyben részesítette a brüsszeli székhelyű, intézményesített csúcskonferenciákat és ernyőcsoportokat, amelyek uniós szinten különböző érdekeket egyesítenek és képviselnek, ami pedig feszültségeket teremtett az uniós tagállamokban nemzeti szinten működő, alulról szerveződő csoportokkal. Meggyőző bizonyítékok támasztják alá, hogy az európai polgári kezdeményezés hasznos mechanizmus volt a helyi szintű nemzeti szervezők számára, akik sikeresen átpolitizálták az uniós kérdéseket nemzeti szinten, és új szereplők széles körét vonták be az uniós politikai döntéshozatali folyamatba, ugyanakkor erőteljes ösztönzést nyújtottak egyes brüsszeli székhelyű ernyőszervezeteknek, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Következésképpen az európai polgári kezdeményezésnek sikerült szorosabban összefonódnia a nemzeti és az uniós politikát, annak ellenére, hogy a politika hatása csekély volt.

Az európai polgári kezdeményezés sikere a nemzeti és európai politikai viták összekapcsolásában azonban ellentétben áll azzal, hogy az európai polgári kezdeményezés igen korlátozott hatást gyakorol az uniós politikákra. Mivel az európai polgári kezdeményezéseket támogatók többsége régóta csalódott, még akkor is, ha egy kezdeményezés sikeresen gyűjtött egymillió aláírást, az Európai Bizottság nem tett eleget a kért változtatásoknak megfelelő politikáknak. Ez problematikus, mivel sok európai polgár reméli, hogy az európai polgári kezdeményezés kampányakor és aláírásakor nem csak beleszólhat, hanem ténylegesen megváltoztathatja az uniós politikát is.

A jelenlegi európai politikai ciklusban (2019–2024) megrendezésre kerülő, Európa jövőjéről szóló konferenciával összefüggésben sok tanulság van az európai polgári kezdeményezés sikereiből és kudarcaiból. Az Európa jövőjéről szóló konferencia még nem lehet újabb brüsszeli buborék, amelyben a hagyományos érdekelt felek beszélnek egymással. Amint azt Alberto Alemanno HEC, az uniós jog professzoramegfogalmazta, „az EU nem fogja egy másik, felülről lefelé irányuló „konferenciával” orvosolni a demokratikus deficitet”. Annak számos veszélye, hogy a konferenciát az EU PR-gyakorlatává teszik, az uniós intézményekkel szembeni további bizalmatlanság fokozódása, amely már most is távol áll az európai polgárok szükségleteitől. Ehelyett az európai polgári kezdeményezés megmutatta, hogy lehetséges (és normatív szempontból kívánatos) bevonni a polgárokat az uniós szakpolitikai döntéshozatalba az uniós szakpolitikák és a nemzeti politikai viták összekapcsolása révén.

Amint azt a Polgárok Állás Európáért elnevezésű civil társadalmi koalíció az uniós intézményeknek küldött levelében kifejtette, „fel kell tárni azokat az új mechanizmusokat, amelyek révén a polgárok folyamatosan részt vehetnek az EU irányításában”. Az európai polgárok hangjának meghallgatását célzó új részvételi mechanizmusok létrehozásának kulcsa a nemzeti és az európai politika közötti kapcsolat megteremtése, a polgárokkal való találkozásuk helyszínén. Más szóval olyan releváns nemzeti politikai szereplőket kell megszólítani, akik gyakran nem vesznek részt az uniós politikában. Az uniós politikáknak a „brüsszeli buborékon” túli átpolitizálása a nemzeti vitákban az EU mint egyenlő versenyfeltételek normalizálódásának tünete lenne, ahol a domináns érvek az EU szempontjából kritikusak, nem pedig EU-ellenesek.

Demokráciáink minősége attól függ, hogy hogyan áramlik a hatalom az intézményesített döntéshozatali formák és az informális kommunikáció között. Legitimitási válságra akkor kerül sor, ha a polgárok úgy érzik, hogy szakadék van az informális követelések és az intézményi döntések között, vagy hogy a politikai rendszert magánvállalatokat képviselő érdekcsoportok veszik át. Az EU válaszútján a demokratikus részvételt a nemzetállamon túlra kell tervezni, figyelembe véve a nemzeti politikai dinamikát is. Ha a kommunikáció informális áramlása és az intézményesített döntéshozatali formák közötti szakadékot nem sikerül megszüntetni egy olyan válsággal összefüggésben, mint a Covid19, a logikai eredmény még inkább bizalmatlanság lesz.

Konkrétabban azt javasoljuk, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia keretében olyan demokratikus folyamatokat építsünk ki, amelyek érzékenyek a nemzeti politikai vitákra, fenntartva ugyanakkor a páneurópai logikát. Ha a cél a nyilvános tanácskozás – azaz nyílt, inkluzív és reflektív vita, amelynek célja a legjobb döntések elérése, figyelembe véve az érvek erejét –, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nem léteznek konkrét mechanizmusok ennek megvalósítására, hanem az intézményeken belül és azokon kívül zajló különböző viták eredményei lesznek.

A nemzeti és az európai politika közötti szorosabb kapcsolat gondos megfogalmazása mellett az Európa jövőjéről szóló konferenciának teret kell biztosítania a polgárok számára ahhoz, hogy meghatározzák azokat a kérdéseket, amelyekkel a nemzetállamon túl is foglalkozni kell. Például a Covid19-világjárványt és az arra vonatkozó összehangolt megközelítés hiányát követően valószínű, hogy sok polgár támogatná, hogy több uniós hatáskört biztosítsanak az egészségügy terén, amely jelenleg a nemzeti kormányok által egyedülállóan jogszabályba foglalt szakpolitikai terület. A konferenciának ezért nemcsak az intézményi kérdésekre kell összpontosítania, hanem nyitott alapot kell biztosítania a polgárok számára ahhoz, hogy uniós szinten határozzák meg a menetrendet. Az európai polgári kezdeményezésben a Bizottság jogi ellenőrzést végez valamennyi kezdeményezés tekintetében, mivel csak a Bizottság hatáskörébe tartozó kezdeményezések engedélyezhetők. A konferencia lehetőséget kínál e korlátozás megszüntetésére, és lehetővé teszi a polgárok számára, hogy bármely kérdésben meghatározzák a napirendet, még akkor is, ha egyes javaslatok a Szerződés módosítását tennék szükségessé. A polgárok nagyobb eséllyel fognak részt venni, ha foglalkozni tudnak azokkal a kérdésekkel, amelyekkel kapcsolatban érdeklődnek, és az uniós intézmények értékes információkat gyűjtenének arról, hogy a polgárok milyen szakpolitikai kérdéseket szeretnének uniós szinten szabályozni.

Az európai polgári kezdeményezés sikereinek és kudarcainak kritikai elemzése segíteni fog az Európa jövőjéről szóló konferencia megszervezésében. Véleményünk szerint a legfontosabb levonandó tanulságok a polgárok mozgósítása, amelyek hagyományosan nem kapcsolódnak az uniós politikai döntéshozatalhoz, a nemzeti és az uniós politikák összekapcsolása, valamint a menetrend meghatározásának lehetővé tétele.