A vidéki növekedés fellendítése, a kulturális hagyományok és az élelmezésbiztonság védelme és előmozdítása

„Az EU vidéki örökségének védelme, élelmezésbiztonság és ellátás” kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a vidéki területekre, és több uniós beruházást vonzzon a vidéki területekre, hogy támogassa azokat a vállalkozásokat és tevékenységeket, amelyek életben tartják a vidéket és az élelmiszereket asztalainkon.

Az európai polgári kezdeményezés középpontjában az áll, hogy a mezőgazdaság már nem pénzügyileg vonzó szakma a fiatalok számára, ami hozzájárul a vidék elnéptelenedéséhez, az agyelszíváshoz és a kulturális hagyományok elvesztéséhez. Ha ezek a tendenciák folytatódnak, az EU élelmezésbiztonságát (élelmiszer-függetlensége és élelmiszer-önrendelkezése) veszélybe sodorja a tapasztalt mezőgazdasági vezetők hiánya, valamint a szakmába való belépésre és az innovációra irányuló ösztönzők hiánya. Végső soron nagyobb társadalmi tiszteletre és a mezőgazdasági termelők szerepének elismerésére van szükség.

Az élelmiszernek megfizethetőnek kell lennie, és a gazdálkodásnak nyereségesnek kell lennie

Az EU évtizedek óta küzd az alapvető élelmiszer-termelés önellátása mellett, mivel a közös agrárpolitika Unió-szerte kiemelt szakpolitikaként azonosítja a mezőgazdasági termelőket, az élelmezésbiztonságot és azt, hogy az élelmiszerek széles körben és megfizethető áron álljanak a fogyasztók rendelkezésére.

Ma azonban a fogyasztók (viszonylag) többet fizetnek az élelmiszeralapjaikért, mint az elmúlt évtizedekben, ugyanakkor a mezőgazdasági termelők a termelési lánc ellenkező végén is küzdenek.

Manapság költségesebb, hogy a szakma egyre nemkívánatosabbá válik. A legjellemzőbb tényezők felsorolása: az életköltség-válság; az energia költségei; a legújabb környezetvédelmi és állatjóléti előírások végrehajtásának költségei; a műtrágya és egyéb inputanyagok példátlanul magas költségei; a korszerű gazdálkodási gyakorlatok magasabb szintű oktatási követelményei; az aszályok és az éghajlatváltozás egyéb formáinak gyakoribbá válása; súlyosságuk mellett mindannyian hozzájárulnak egy olyan szakmához, amely nem rendelkezik hosszú távú stabilitással és pozitív pénzügyi kilátásokkal. A tűzhöz több üzemanyagot adnak hozzá, és a gazdálkodókat minden eddiginél jobban ellenőrzik azok az emberek és intézmények, akik nem értik és nem látják, hogy a gazdálkodás milyen értéket képvisel a lakosság többi része számára. Nem csoda, hogy 2022 végéig a Finn Mezőgazdasági Termelők és Erdőtulajdonosok Központi Szövetsége (MTK) bejelentette, hogy 2020 és 2021 között 1000 gazdaságot bezártak az országban.

Ha azonban a mezőgazdasági munka jövedelmezősége csökkent, és kevesebb ember akar foglalkozni vele, akkor kockáztatjuk Európa élelmezésbiztonságát. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk saját élelmiszereinket az EU-n kívülről származó importtól mentesen termelni. Ha mezőgazdasági termelőink nem tudnak jó megélhetést biztosítani, hogyan várhatjuk el a következő generációtól, hogy végiglépjen, és garantálja, hogy az élelmiszer továbbra is a tányérunkon marad?

Amint arra a Fiatal Gazdák Európai Tanácsa rámutat, a fiatal mezőgazdasági termelők még keményebbek, gyakran nem rendelkeznek elegendő forrással a mezőgazdasági üzem megvásárlásával és létesítésével kapcsolatos jelentős egyszeri költségek fedezésére, és akiknek a bankok koruk miatt vonakodnak kölcsönt nyújtani. Emellett a fiatal mezőgazdasági termelők, földjeik és terményeik az elkövetkező évtizedekben sokkal nagyobb kárt fognak szenvedni az éghajlatváltozás miatt, mint azok, akik néhány év alatt nyugdíjba vonulnak. A pályakezdő fiatalok tisztában vannak ezzel, amit az is tükröz, hogy az EU-ban az összes mezőgazdasági üzemnek csupán 11%-át igazgatják 40 év alatti mezőgazdasági termelők. Ezzel szemben az uniós gazdaságok vezetőinek 57,6%-a legalább 55 éves, ami azt jelzi, hogy az életkori demográfia mennyire torzult a szakmában. Amint az a BBC ezen átfogó áttekintésében szerepel, valamennyi uniós ország esetében Ciprus mutatja ezt az egyenlőtlenséget a legnagyobb mértékben. Minden 35 év alatti mezőgazdasági termelő esetében 33 65 év feletti mezőgazdasági termelő van.

E magasabb működési költségek elismerése, valamint az aszályok és egyéb környezeti tényezők fokozott bizonytalansága miatt a mezőgazdasági termelőknek és a vidéki közösségeknek több figyelmet, beruházást és pénzügyi stabilitást kell elszenvedniük ahhoz, hogy fenntartsuk önmagunkat és tágabb értelemben mindannyiunkat. A szakmát csak ekkor lehet újjáéleszteni és kívánatossá tenni.  

Ezen okok miatt ezt az európai polgári kezdeményezést számos európai mezőgazdasági szövetség és szervezet támogatja és támogatja: Avec (baromfihús); CarniSostenibili; CLITRAVI (feldolgozott hús); Euro Foie Gras, The European Livestock Voice; FEAP (akvakultúra), Nemzetközi Vőrszövetség, UECBV (hús és állatállomány) és Verband der Deutschen Lederindustrie e.V (német bőrszövetség).

A vidéki kultúrák és hagyományok elvesztése

A vidéki területek jövője Unió-szerte nagyrészt a fiatalokra támaszkodik. A fiatalok azonban Unió-szerte elhagyják a vidéket, hogy a városokban tanuljanak, dolgozzanak és éljenek. Tuomas Kuhmonennek, a Finn Jövőkutató Központ (FFRC) kutatási igazgatójának közelmúltbeli jelentése szerint ez az átállás nem azért történik, mert a városok minden ifjúsági vágyot kínálnak (pulltényezők), hanem azért, mert helyi térségük nem tud távolról összehasonlítható gazdasági lehetőségeket biztosítani (push factors). A vidéki fiatal munkavállalók gazdasági versenyképességének hiánya miatti csökkenése a vidék elnéptelenedéséhez járul hozzá a legnagyobb mértékben, és példa az agyelszívásnak nevezett migrációs jelenségre.

Döntő fontosságú, hogy a vidék elnéptelenedése veszélyezteti a kulturális örökséggel kapcsolatos gyakorlatok, a vidéki hagyományok és egyes esetekben a kisebbségi nyelvek vagy dialektusok elvesztését. Az EU-ban több évszázados helyi fesztiválok, ünnepségek és kurkos maradványok vannak, amelyeket azok a helyiek tartanak fenn, akik a térségük gazdag történelmének folytatásában büszkélkednek. Sajnálatos módon, mivel a vidéki régiók fiataljai kényszerűnek érzik a kilépést, erodálódnak azok a hagyományok, amelyek ilyen hosszú ideig egyedülállóvá tették ezeket a területeket, egészen addig, amíg örökre el nem veszítik őket.

Az EU joggal tulajdonít hatalmas értéket az európai polgárok sokféleségének és tapasztalatainak. És bár természetes, hogy egyes hagyományok az idők előrehaladtával elpusztulnak a gyakorlattól, jelenleg a kulturális örökséggel kapcsolatos gyakorlatok tömeges elvesztésének időszaka alatt élünk az EU vidéki területein, és mindezt hasonló gazdasági okok okozzák. Megérdemlik, hogy küzdjenek ellenük.

Következtetés

A felszínen fölöslegesnek tűnhet, ha a vidéki kulturális örökséget az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos aggályokkal párosítjuk – de az érintett emberek nagyrészt ugyanabba a medencébe tartoznak, és a megoldások is jelentős mértékben átnyúlnak egymáshoz. Mindez a vidéki térségekbe való befektetésre és azok gazdagítására irányul. Ezeket kívánatossá és megfizethetővé kell tennünk a mezőgazdasági pálya iránt érdeklődő fiatal munkavállalók számára, és fel kell használnunk a szakpolitikát annak bemutatására, hogy a vidéki gazdálkodás ugyanolyan tisztes és értékes, mint a városban végzett munka.

Ezért ahhoz, hogy megőrizzük vidéki régióinkat a jövő nemzedékei számára, és biztosítsuk az élelmiszer-termelő közösségek fenntarthatóságát Unió-szerte, nagyobb uniós elkötelezettségre van szükség a jövedelmező mezőgazdaság, a regionális örökség, a vidéki területek fenntartható növekedése és a vidéki életszínvonal emelése iránt.

Cselekedj most! 

A kampány 2023 novemberéig tart, és az uniós polgárok az európai polgári kezdeményezéseket az alábbi címen írhatják alá: www.protectruralheritage.eu

Látogasson el a kezdeményezés hivatalos oldalára: https://citizens-initiative.europa.eu/initiatives/details/2022/000007_en