The impact of the COVID-19 pandemic on the ECI implementation and future topics

Addressing the recent COVID-19 pandemic, the European Union has found its self in an unfamiliar form of crisis management. The actions that were executed by the EU member states lacked supervision and coordination; therefore, did not assure all commitments of the member states were well respected. We must construct consistent and binding procedures for all member states of the European Union, in case of such. It is essential to institute a common platform in order to avoid violations of human rights, notably focusing on cybersecurity and the right to privacy. This must be undergone with the aim to assure the security, personal data protection, and values the European Union stands for since its creation. It is fundamental to create a legislative tool that member states can refer to when assuring its citizen's rights and in case of breach will be penalized. In this context, we are addressing states that have declared an emergency situation defined by the Art. 5 of the Constitutional Act no. 227/2002 Coll; where the circumstances under which the state of emergency was declared were clearly unjustified, i.e. Slovakia. States are therefore acquiring exceptional rights over their population; that is to say, monitoring of its citizens residing within a given territory through telecommunications and private companies. As we do not have to further develop, this raises many questions concerning human rights in regard to European citizens. The measures must concern both private and professional activity, which is currently highly concentrated within the cyberspace. This concerns programs such as Zoom that are rapidly rising in popularity; even though, security professionals warn the lack of default settings as not safe. That is to state one example of many. Emphasizing the necessity to act, the European Union must be prepared to assure the security of its citizens while respecting human rights in case of the second wave of COVID-19 or any other possible pandemic.   

In theory the ECI would seem to be a wonderful way to encourage citizen participation, in that it enables a group of citizens to ask the European Commission to prepare a legislative proposal on a specific issue of interest to them. However, even before the COVID-19 pandemic, it received a lot of criticism.

Firstly, citizens have to invest a lot of time and effort in their projects, and there is very little prospect of a successful outcome. The figures show that although quite a lot of projects are accepted for registration, very few go on to have a legislative follow up by the European Commission. There is also a lack of transparency at the initial stage because the examination of the project takes place behind closed doors. Even when the project is successful and obtains one million signatures, the Commission is not obliged to take legislative action; in fact, there is no particular pressure on it produce legislation. The whole process is very slow and cumbersome and can take up to two years because of the various stages involved (the collection of signatures takes a year).

One improvement would be to simplify the collection of signatures so that it is quicker and less complicated to set up. Another measure, which has been proposed by Carnegie Europe, in order to put more pressure on the Commission to take action, would be hold hearings and debates in the national parliaments and the European Parliament at a much earlier stage in the procedure. This would also promote the ECI and publicise the very interesting projects that had been put forward but that the public was completely unaware of. Furthermore, given that coronavirus pandemic has impacted all sectors and made it more difficult to coordinate the preparation of a project, a special more flexible procedure should be put in place in crisis situations.

Under Article 1 of Regulation (EU) 2019/788 of the European Parliament and of the Council of 17 April 2019, on the European citizens' initiative, EU citizens are empowered to petition the European Commission to submit a legislative proposal on any EU-related matter, which they feel needs addressing. In order for an initiative to be admitted by the Commission, ECI organizers must obtain at minimum one million signatures (Article 3(1)(a) of Regulation (EU) 2019/788). 

With the current COVID-19 pandemic, however, it has become increasingly difficult (if not impossible) for ECI organizers to carry out their campaigns and obtain signatures on paper (Council of the EU, 2020). 

In an effort to remedy the situation, the European Commission has submitted a proposal in which it proposes, among other things, to extend the collection period by 6 months (ibid, 2020). 

In addition to the Commission's proposal, I would suggest that campaigning be carried out online. Concretely, ECI organizers could use social media platforms (such as Facebook, Instagram, Twitter, Youtube, etc.) along with video-conferences to promote their initiatives and discuss ideas. I would also suggest that the collection of signatures be conducted electronically (at least until the situation reverts back to "normal").

While this will in no way replace campaigning in person, it is the best viable option available in that it preserves citizens' right to freedom of expression.

That being said, the EU will have to remain vigilant. While digitalisation may have its perks (its rapid and efficient), it can also pose some issues such as misinformation, hacking, identity theft, etc., which could violate fundamental rights as enshrined in the European Declaration of Human Rights (1950).

Az európai polgári kezdeményezés nagyszerű módszer arra, hogy az európai polgárok hangot adjanak aggodalmaiknak, és megvitassák az őket érintő kulcsfontosságú témákat; elméletben egyesíti az embereket egy adott téma felvetésére, és elegendő aláírással az Európai Bizottsághoz fordulhat további fejlesztés céljából. A legutóbbi Covid-19 világjárvány miatt azonban számos késedelem és akadály „megállította” ezt a folyamatot.

Sokan azt állítják, hogy az európai polgári kezdeményezést már jóval a világjárvány előtt bírálták. Az olyan kérdések, mint a hosszadalmas folyamatok, az átláthatóság hiánya, sőt, a változások végrehajtásával kapcsolatos bizonytalanság, amint a jogszabály eljut az Európai Bizottsághoz. Önmagában a korai szakaszokhoz sok időre és erőfeszítésre van szükség egy jogszabály kezdeményezéséhez, és a jogszabály sikerének aránya igen alacsony. Emellett az aláírások beérkezésének várakozási ideje egy év, a fennmaradó intézkedések pedig még egy évet is igénybe vehetnek. Ezen túlmenően a jogszabály vizsgálata/megvitatása nem kerül nyilvánosságra, amíg megtörténik, és így nem biztosít átláthatóságot az emberek számára. Mindezen fontos kérdések nemcsak jelen voltak, hanem jelentős hatást gyakoroltak az európai polgári kezdeményezésre és annak a világjárvány előtti fórumára is. Ezért a helyzet csak a Covid-19 óta romlott.

Az emberek számára rendkívül nehéz volt programjaik megvalósítása és az európai jogszabályok esetleges végrehajtása, valamint a szavazatok fogadása. A 2.0 európai polgári kezdeményezéssel azonban most már könnyebb online kezdeményezéseket aláírni nagyon kevés személyes adattal. Határozottan ajánlom az online fórum kialakítását, amely az elejétől a végéig elősegíti az egész folyamatot. Valamint erős, minden európai számára könnyen hozzáférhető közösségimédia-jelenlét kialakítása. Végül a pandémia által felvetett valamennyi kérdésre – különösen az emberi jogokra és az emberek magánéletének védelmére – nagy hangsúlyt kell fektetni a következő időszakban.

A koronavírus-pandémia által az európai polgári kezdeményezés végrehajtására gyakorolt hatások kezelése, valamint annak érdekében, hogy munkatársaim kiváló hozzászólásai között érdemi megjegyzéseket tegyek, úgy döntöttem, hogy a koronavírus közelmúltbeli múltját vizsgálom meg.

Az európai polgári kezdeményezés fogalmilag azt mutatja be, hogy az Európai Unió milyen fokú vertikális integrációt kíván elérni a politikai döntéshozatalban. Ez „a részvételi demokrácia első transznacionális eszköze”. Az európai polgári kezdeményezés – legalábbis elméletben – bizonyítja, hogy az EU sikeresen vállalta, hogy kontinentális szinten összefogja a kormányzást, miközben fenntartja és előmozdítja a demokratikus és pluralista értékeket. A gyakorlatban azonban az európai polgári kezdeményezés eddig az aktivisták és a letelepedettek bírálatának mágnese volt. Ezeket a frusztrációkat nagyon kevesen illusztrálja a Schöpflin György uniós parlamenti képviselővel (akkoriban) készített 2015. évi interjú (https://www.youtube.com/watch?v=rYr3t9Yhrqk). „A hiba kissé súlyos lehet” – mondja Schöpflin az interjúban, „de ez nem volt sikeres”. Ez általában az erre a fonalra vonatkozó egyéb észrevételekben részletezett korlátozásoknak tulajdonítható.

Az EU és az európai polgári kezdeményezés megelégedésére az európai polgári kezdeményezés platformjának 2020. évi jelentős reformja számos kritikával foglalkozott, amelyeket Schöpflin úr és a videóban szereplő aktivisták fogalmaztak meg a programmal kapcsolatban. Az „ECI 2.0”-nek nevezett kezdeményezést 2020. január 1-én indították el. A platform egyszerűsített regisztrációs mechanizmussal és a fórum beiktatásával jött létre, hogy elősegítse az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos nagyobb fokú szerepvállalást és vitát (a nyilvántartásba vétel és a bélyegző megváltoztatása; az aláírásgyűjtési szakaszok, valamint a témáknak a fórum által vezérelt trendjében bekövetkező esetleges változás). Ezek a módosítások úttörőnek bizonyulhatnak, így már a jelenlegi válság figyelembevétele előtt megkísérelték mérni vagy értékelni, hogy a végrehajtás után ilyen gyorsan hatékonynak bizonyultak-e. Ezenkívül a COVID-19 világjárvány miatt az EU nem tudta népszerűsíteni és megvitatni ezt az új platformot, ahogy remélte. (a 2020. március 6-i, az „ECI 2.0” felminősítéséről szóló esemény, amelyet további értesítésig elhalasztottak; Https://citizens-initiative.europa.eu/conference-european-citizens-initiative-20-design-engage-impact_en)

Ez új kérdéseket is felvet; Hogyan katalizálhatja az EU az új „ECI 2.0” végrehajtását és elfogadását a COVID 19 utáni időszakban? Beépítheti-e az EU az „ECI 2.0” projektbe vagy a közeljövőben egy hasonló reformkezdeményezésbe a mások által tett reformjavaslatok egy részét (közösségi hálózatok kampányolása, online aláírásgyűjtemények stb.) ebbe a körbe?

2020 eleje sokunk számára örömteli esemény volt, amely reményekkel telt az elkövetkező évtizedre. Az európai polgárok számára a Wuhan tartományban kezdődött egészségügyi válság messze nem volt aggasztja őket, amíg nem kellett szembenézniük a valósággal és a jelenlegi egészségügyi válság jelentőségével. Mostantól fogva a Covid-19 forma. Májusban az uniós vezetők úgy határoztak, hogy javaslatot nyújtanak be egy gazdaságélénkítési tervre, amely az uniós költségvetés 750 milliárd euróval történő rövid távú megerősítését, valamint egy felülvizsgált hosszú távú költségvetést irányoz elő. Az Európai Unió válasza négy különböző prioritásra összpontosít: a vírus terjedésének korlátozása, a kezelésekkel és oltóanyagokkal kapcsolatos kutatások bizonyítása, az orvosi felszerelés biztosítása, valamint a munkahelyek, a vállalkozások és végül a gazdaság támogatása. Mi a helyzet az európai polgári kezdeményezéssel (ECI), amelyet már ideiglenesen megfosztottak mozgásszabadságunk egy bizonyos szintjétől, a hatékony részvételi demokráciát negatívan fogja érinteni a válság? A Lisszaboni Szerződés részvételi demokráciáról szóló szakaszának kulcsfontosságú elemeként az európai polgári kezdeményezés lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy azonosítsák a közös problémát, és cselekvésre szólítsanak fel.

Az európai polgári kezdeményezés alapvető keretét az EUSZ 11. cikkének (4) bekezdése és az EUMSZ 24. cikkének (1) bekezdése határozza meg részletesen az eljárások és feltételek általános elveit. 2020-ben a Bizottság arra törekedett, hogy továbbfejlessze az európai polgári kezdeményezést, és hozzáférhetőbbé tegye az eljárást. Az egészségügyi válság miatt azonban az aláírások összegyűjtése és a projekt elfogadása bonyolultnak tűnik, mivel az Európai Unió prioritásai a jelenlegi válsághoz kapcsolódnak. Az európai polgári kezdeményezés fellendítésére irányuló 2020. évi kezdeményezés már most meghosszabbítja az aláírások gyűjtésének hat hónapos határidejét, de előfordulhat, hogy ez nem elég. A digitális korban azonban ki kell használnunk a rendelkezésre álló technológiákat. Ez nagyobb láthatóságot tenne lehetővé, fokozná a folyamat átláthatóságát és hozzáférhetőbbé válna.

A Covid-19 fontos változást hozhat az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban. Az Európai Parlament és a Tanács javaslata valóban kimondja, hogy az új kezdeményezéseknek kapcsolódniuk kell a Covid-19 hatásaihoz.

2011 óta csak négy kezdeményezést hagytak jóvá sikeresen, ami rámutat annak fontosságára, hogy hozzáférhetőbbé váljon.

A COVID-19jelentős hatást gyakorolt az EU és a világ működésére, súlyos hatást gyakorolt emberi jogainkra és szabadságainkra. Mivel az elmúlt néhány hónapban negatív eseményekre került sor, ez azt is lehetővé tette számunkra, hogy felismerjük, mely témák igényelnek azonnali figyelmet. Az európai polgári kezdeményezés és az Európai Unió a témák túlnyomó többségére összpontosított, köztük olyan fontos témákra, mint az éghajlatváltozás, de más fontos témákra, mint például a magánélet védelme, nem kapott kellő figyelmet. A letiltás ideje alatt a magánélet védelme érzékeny téma lett, mivel bevezették a telefonos nyomon követést és a nem biztosított online konferenciahívásokat.

Az Európai Unión belül és kívülszámos ország használt alkalmazás-nyomonkövető technológiát a Covid-19 elleni küzdelemhez, néhányan pedig megosztják egymással az információkat, mint például az Amerikai Egyesült Államok, amely megosztja az adatgyűjtést Németországgal és Olaszországgal. Az uniós polgárok egészségének biztosítása és magánéletük védelme közötti vita hosszú és bonyolult vita. Ezt a témát is bevontam a vitába, mivel ez jó példa arra, hogy milyen könnyen gyűjthetők és továbbíthatók az olyan személyes információk, mint a helymeghatározás és az adatgyűjtés. A letiltás csak azt mutatta, hogy már jóval a Covid-19 előtt számos kormány és magánvállalkozás gyűjtött felhasználói adatokat, még ha nem is rejtik el, ezt nem is jelentik be kifejezetten. A néhány hónappal ezelőtt ismert, de csak a közelmúltban napvilágra került példa az, hogy a népszerű TikTok alkalmazás hogyan gyűjti a felhasználók telefonadatait, és mindent továbbít a TikTok-ot létrehozó kínai vállalatnak.

Meg kell változtatni az európai polgári kezdeményezés koncepcióját és a témák alakulását is. Anélkül, hogy felhagynánk más fontos témákkal, például az éghajlatváltozással, az európai polgári kezdeményezésnek és az EU-nak mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a magánélet védelmére, mivel az uniós polgárok lassan, de biztosan elveszítik egyik legfontosabb emberi jogukat, a magánélethez való jogukat.

Az európai polgári kezdeményezés olyan eszköz, amely lehetővé teszi a polgárok számára az uniós döntéshozatal befolyásolását. Ez „a részvételi demokrácia első transznacionális eszköze”. 2011-es létrehozása óta azonban csak négy kezdeményezés érte el a szükséges számú aláírást (Right2Water, One of Us, Stop Vivisection, Ban Glyphosate), és csak a legutóbbi kezdeményezés jutott el a parlamenthez (2014), és válhat valóra. Ez jól illusztrálja, hogy mennyire nehéz és valószínűtlen, hogy képes legyen befolyásolni az uniós politikát.

Amint azonban a világjárvány megmutatta, minden eddiginél nagyobb szükség van egy erős és egységes civil társadalomra, és az európai polgári kezdeményezés nagyban hozzájárulhat ehhez. Hogyan válhat az európai polgári kezdeményezés olyan eszközzé, amelyet minden európai polgár használ arra, hogy segítséget kérjen az Európai Uniótól? Hogyan válhat az európai polgári kezdeményezés a részvételi eszközzé?  

Javaslatom szerint az európai polgári kezdeményezésnek láthatóbbá kellene tennie fórumát azáltal, hogy közösségimédia-kampányt indít annak érdekében, hogy az emberek jobban megismerjék az európai polgári kezdeményezést. Időbe telt, hogy meghallgassam az európai polgári kezdeményezést. Véleményem szerint az európai polgári kezdeményezést a következőképpen kellene bemutatni: a transznacionális demokrácia és az emberi jogok előmozdításának nagyszerű eszköze. Ezt közösségi médiaplatformokon (Facebook, Twitter, Youtube vagy Instagram), sőt a különböző tagállamokból származó újságokon keresztül is elő kell mozdítani. Ennek másik módja az uniós intézményeken belül, az intézmények alkalmazottai között, valamint a brüsszeli és az Európai Unió egész területén működő egyetemeken folytatott kampány.Az európai polgári kezdeményezés egy Youtube-csatornát is létrehozhatna, amelyben elmagyarázhatná a jelenleg megvitatott különböző kezdeményezéseket. Ez megkönnyítheti az aláírásgyűjtés folyamatát, és ösztönözheti a nyilvánosság részvételét az európai polgári kezdeményezésben.