A demokrácia elmélyítése és jólét az Európai Unióban

A nagy ellentmondás

Az Unió polgáraiként egy olyan térségben élünk, ahol a szabadság, az európai térség, szabad hiszünk, szabadon fejezzük ki magunkat, szabadon választunk, és szabadon mozogunk. Korlátozások nélkül megtapasztalhatjuk Európát annak számos formájában, polgárként, nemzetként és különálló identitásként. Az EU-ban bárhol tanulhatunk és dolgozhatunk, közös valutát használhatunk, világviszonylatban pedig erős a pozíciónk.

Az Unió polgáraiként elszakadunk az új kormányzási rendszertől, és a szabadságon alapuló térségben gyenge a politikai döntés szabadsága. Ki határozza meg Európa jövőjét, kitől szereznek parancsot, honnan származnak legitimitásuk? Szuverenitásunkat átadtuk olyan transznacionális struktúráknak, amelyeket nem ellenőrizünk, ki gyakorolja szuverenitását és ki nevében? Hogyan alkot jogszabályokat a kinevezett Európai Bizottság, ki diktálja és ki ítéli meg jogszabályait? Mennyi politikai hatalommal rendelkezik az Európai Parlament, mennyivel rendelkezik az Európai Tanács? Retorikai kérdések, az EU-ban a kritikus döntések meghozatala az Európai Tanácsban kifejezett hatalom alapján történik, olyan zárt helyiségekben, ahol az egyes országok politikai és különösen gazdasági ereje a kritikus tényező. Az Európai Bizottság adja meg a jogi formát, és a határozatokat elkerülhetetlennek tekinti, az együttdöntési eljárás részben demokratikussá teszi a döntéseket. Mennyire könnyű az Unió polgárai követni ezeket a labyrin-döntéseket, kik lehetnek üdvözlendők, és kinek tulajdoníthatnak felelősséget? Az európai kormányzási modell nélkülözi az elszámoltathatóságot, a demokratikus ellenőrzést és a népszerűséget. Politikai kasztok alakulnak ki, amelyeket az átlagpolgárok számára nehéz eljárásokkal neveznek ki, az emberek egyszerű választása idősnek tűnik, és az Európában hatalommal rendelkező személy jobban ismeri Európa „jóját”, mint bárki más. Európa gyakran a saját hibáit leplező értékekről folytat vitát, az éghajlatváltozásról szóló vita elrejti, hogy mi vagyunk a világ egyik legnagyobb szennyezője, a békéért folytatott vita elrejti, hogy mi vagyunk az egyik legnagyobb fegyverkereskedő, és az általunk kifejezésre juttatott szkepticizmus, amely a világ nagy részén uralkodó tekintélyelvűséggel kapcsolatos, elfedi saját demokratikus deficitünket.

Gazdasági óriás és politikai töredék

Az EU nem rendelkezik politikai autonómiával, az uniós kérdéseket külön érdekek alapján közelítik meg, a megoldások inkább szabályozásiak, mint reformerek, és a legtöbb esetben kompromisszumokat és kisebb lépéseket tesz, miközben a világ gyökeresen változik. Az, hogy a döntések hogyan ismétlik meg az egyenlőtlenségeket, és nem adják meg az EU-nak a szükséges lendületet. A nemzeti kormányok sokszor úgy néznek ki, mint bűnbakok, az egyetlen elszámoltathatók, az egyetlen olyan kormány, amely ki van téve a vitáknak és a választási vitáknak. Egy olyan keret, amely elrejti az európai intézmények politikai alkalmatlanságát, valamint azt, hogy valójában nem tudnak az EU-hoz közeledni, mivel olyan, egymástól erősen függő entitások rendszere, amelyek összetartó megközelítést igényelnek. Az EU-nak nincs egyértelműen meghatározott vezetése, amely az egészre vonatkozik, és amely az egészre nézve hoz döntéseket, és amely az egésztől megvonja a hatalmat és presztízset, és amely az egészet egyesíti.

Mit kérünk?

Európai polgárként a biztonság, a társadalmi kohézió és mindannyiunk jóléte alapján az EU-ban szuverenitást kifejező személyek szavazati jogát követelik meg. Három egymást követő válság, az adósságválság, a pandémiás válság és az ukrajnai háború rávilágít ennek szükségességére. A demokratikus folyamatok által rombolt európai kormányzás visszaveti azt az önkényuralmi rendszert, amelytől népeink elszenvedtek és kiszabadultak. Sürgősen szükség van olyan európai hatóságra, amely az európai népek lelkiismeretében legitimált Európa népeitől nyeri presztízsét és elfogadottságát. Ezek azok a jellemzők, amelyek gyorssá és hatékonysá teszik az európai hatóságot döntéseiben, nem pedig a manipulációk és a háttér, nem pedig a legerősebbtől a leggyengébbig terjedő hatalom kifejezését.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a demokratikusan képvisel minket képviselő, egyértelmű európai hatóságra való áttérés nem könnyű, de szükséges, és elkerülhetetlen. Itt az ideje, hogy az Európai Alkotmány tervezetként felhagyjon, de hivatalossá és aktívvá váljon, és az EU feladata, hogy tájékoztassa a polgárokat az összetartó európai államot meghatározó európai alkotmány szükségességéről.

A nyilvános vita reményt adhat. A változó világban, ahol új erők jelennek meg, ahol egyre terjed az önkényuralom, a politikailag egységes, demokratikus Európa kiáll az értékei mellett, erős jelenléttel fog rendelkezni, és továbbra is a jólét és a szabadság színhelye marad. Együtt nyerhetünk.

A nyilvános vita eloszlathatja a félelmeket ebben a vitában: A gazdagok felismerik, hogy a szövetségi alapok körültekintő átruházása nem fosztja meg őket a vagyontól, hanem olyan vagyont teremt, amelybe egy darabot szedhetnek, ilyen történelmi példák léteznek. A nemzetbiztonság támogatói felismerik, hogy a páneurópai biztonsági rendszer hatékonyabban biztosítja a stabilitást, megelőzi a regionális konfliktusokat és az ebből következő menekülthullámokat, biztosítja a természeti erőforrásokhoz való akadálytalan hozzáférést, és stabilizálja az áruk árát. Egy kisebb állam támogatói felismerik, hogy egy erős szupranacionális állami struktúra jobban támogathatja az önellátást és az innovációt, fellendítheti a termelékenységet, megvédheti az európai ipart és a mezőgazdasági termelést, és más nagy országok sikeresen teljesítettek és szereztek vezető szerepet. A nemzeti identitás támogatói felismerik, hogy nem azonosítják az identitást, hanem az európai identitást erősítik meg, és az európai identitás garantálja a nemzeti, faji, szexuális vagy bármely más identitást.

Egy görögországi iskola diákjai vagyunk, részletesen megvitattuk, hogy mi az EU, milyen hatással van ránk, és hogyan befolyásolhatunk holnap polgáraiként. Úgy látjuk, hogy a történelem fejlődik, felismerjük az Európában kialakuló mély, erős kapcsolatokat. Ebben az új, kibővített környezetben alapvető választójogot követelünk meg, azt követeljük, hogy szupranacionális szinten vagyunk hatalmat átruházzunk, hogy biztosítsuk alapvető jogainkat, hangot adjunk kéréseinknek, kiegyensúlyozott kapcsolatokat alakítsunk ki, elkerüljük a konfliktusokat, jobb együttműködést és közös haladást érjünk el. Nem fogadjuk el a bizottságok és tanácsok tagjait, hogy távollétünkben döntsenek. Nem fogadjuk el az európai politikai színtér kínaiesítését.

Európa, a régi kontinens, a demokráciának, a felvilágosodásnak, az emberi jogoknak és az államnak születő kontinens még mindig képes ötleteket generálni, a transznacionális alkotmány a kapuknál van, és minél hamarabb tudjuk, hogy biztonságosabb leszünk egy változó világban.