Az európai polgári kezdeményezés újjáélesztése – a sikeres kezdeményezések nyomon követésének javítása

Mivel az európai polgári kezdeményezésről szóló új rendelet 2020. január 1-jén lépett hatályba, alapvető fontosságú, hogy az európai és nemzeti intézmények minden tőlük telhetőt megtegyenek annak érdekében, hogy az uniós részvételi eszköz újraindítása sikeres legyen. A közelmúltban közzétett, „Az európai demokrácia megújulásának hat ötlete” című dokumentumban kollégáim és én is amellett érveltek, hogy mind az európai, mind a nemzeti parlamenteket nagyobb mértékben vonják be az európai polgári kezdeményezésbe, különösen a sikeres kezdeményezések nyomon követésébe. A cikk teljes szövege itt található.

A sikeres kezdeményezések nyomon követése jelenleg elsősorban két eseményből áll: a Bizottság magánülésre hívja a szervezőket, hogy folytassanak eszmecserét a kezdeményezésről és annak célkitűzéseiről, az Európai Parlament pedig nyilvános meghallgatást szervez, amely lehetővé teszi a szervezők számára, hogy nyilvánosan ismertessék kezdeményezésüket, és vitát kezdeményezzenek az uniós politikai döntéshozókkal.

Az új rendelet jelenleg három hónapról hat hónapra hosszabbítja meg a Bizottság számára a szükséges aláírások összegyűjtésében sikeres polgári kezdeményezések vizsgálatára rendelkezésre álló időszakot. Ez jelentősen növeli a konzultáció, a vita és a figyelemfelkeltés lehetőségeit, mielőtt a Bizottság „végső szót” adna arról, hogy nyomon követi-e a polgárok igényeit.

Bár ez a hosszabb vizsgálati időszak lehetőséget kínál arra, hogy a kezdeményezések szervezői és a támogatók jobban hallathassák és komolyan vegyék kezdeményezésüket – ami a sikeres részvételi eszköz előfeltétele –, a nagy kérdés az, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel. Ez az összes érintett uniós és nemzeti intézmény közös felelőssége.

Az Európai Bizottság megfelelően kihasználhatja a hat hónapos vizsgálati időszakot azáltal, hogy célzott és nyilvános konzultációkat folytat a kezdeményezés tárgyáról. Emellett megkönnyíthetné egy véletlenszerűen kiválasztott uniós polgárokból álló testület megszervezését, amely áttekintené a kezdeményezések célkitűzéseit, és ajánlásokat fogalmazna meg a Bizottság számára a nyomon követés módjáról. Ez lehetővé teszi a Bizottság számára annak megállapítását, hogy a kezdeményezés célkitűzéseit szélesebb körben támogatja-e a társadalom egy rétege.

Ugyanilyen fontos az Európai Parlament szerepe a nyomon követésben. A nyilvános meghallgatás mellett a Parlament a közelmúltban módosította eljárási szabályzatát annak biztosítása érdekében, hogy a jövőbeli sikeres kezdeményezéseket a plenáris ülésen vitassák meg. Ez nagyon üdvözlendő lépés, de fontos lenne, hogy minden ilyen vitát plenáris állásfoglalással zárjanak le. Ez lehetővé teszi a polgárok számára, hogy pontosan megtudják, hol foglalnak állást választott képviselőik a kezdeményezés tárgyával kapcsolatban, és segíthet a Bizottság döntésének megalapozásában.

Végezetül arra is szükség van, hogy a tagállamok nagyobb szerepet vállaljanak. Az Európai Parlament mellett nagyon hasznos lenne, ha a nemzeti parlamentek saját kamaráikban is megvitatnák és szavaznának a sikeres kezdeményezésekről. Ez nemcsak a kezdeményezésről szóló, határokon átnyúló vita előmozdítását segítené elő, hanem nyomást gyakorolna a tagállamok kormányaira is – amelyeket az EU többi jogalkotója, a Tanács képvisel –, hogy vállaljanak felelősséget annak biztosításáért, hogy a sikeres kezdeményezések az általuk megérdemelt politikai megfontolásokat kapják.