Az európai polgári kezdeményezés vitás szakpolitikai kérdéseket vet fel Brüsszelbe: lehetőséget kínál a demokratikus politika számára

Az európai polgári kezdeményezés vitás szakpolitikai kérdéseket vet fel Brüsszelbe: ez lehetőséget kínál a demokratikus politika számára.

Az európai polgári kezdeményezés (ECI) már több mint 8 éve hatályban van, mégis úgy tűnik, hogy ez az eszköz még mindig nem aknázta ki teljes potenciálját. Ennek az az oka, hogy az európai polgári kezdeményezés figyelme és értékelése általában nem az alapvető szempontra összpontosít: a gyakran hangsúlyozottakkal ellentétben az európai polgári kezdeményezés nem olyan eszköz, amely képes új kérdéseket bevezetni a politikai döntéshozatali ciklusba, hanem lehetőséget kínál arra, hogy a politikai viták sokszínűbbé és ellentmondásosabbá váljanak. Ha az európai polgári kezdeményezést ebből a szempontból értékelik, nem lehet alábecsülni azokat a hatásokat, amelyeket az európai polgári kezdeményezés az uniós szakpolitikai döntéshozatalban való részvétel lehetőségeinek megnyitásában már gyakorolt. Ebből a szempontból az uniós politikai döntéshozatalra gyakorolt hatásairól szóló ítéletnek hangsúlyoznia kell, hogy az európai polgári kezdeményezés lehetőséget teremtett az alulról szerveződő választókerületek és a vitásabb kérdések számára az európai vitákra.

A transznacionális közvetlen demokrácia első példájaként az európai polgári kezdeményezésre utaló kezdeti értelmezéseket követően úgy tűnik, hogy konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy egy olyan, a menetrendet meghatározó eszközről van szó, amely lehetővé teszi egymillió európai polgár számára, hogy felkérje az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot új jogszabályra a Parlamentnek és a Tanácsnak. Ez azt tükrözi, hogy a polgároknak nincs közvetlenül a végső szójuk az általuk elindított döntéshozatali folyamat eredményéről – valójában még az első sem, mivel a kezdeményezés lezárul, amint a Bizottság megkapja a kezdeményezést, és a projektgazdák nem vonhatják vissza azt, ha nem értenek egyet a Bizottság javaslatával –, és hozzájárulásuk ezért cselekvésre szólítja fel az intézményeket.

Ennek eredményeként a legtöbb szerző rámutatott az eszköz hiányosságaira: mozgósítási költségei – beleértve a jogi háttér ellenőrzését és az adatvédelmi kötelezettségeket – még a hét országra kiterjedő transznacionális kampány megkezdése előtt sem járnak potenciális előnyökkel, mivel nincs garancia arra, hogy a 98 tervezett nyilvántartásba vétel közül csak 5 érte el az 1 millió aláírási küszöböt, de a javaslatot a Bizottság fogja előterjeszteni. A Bizottság által eddig megválaszolt sikeres európai polgári kezdeményezések kezdeményezői egyike sem fejezte ki elégedettségét a javaslat eredményével kapcsolatban, megerősítve az európai polgári kezdeményezés korlátait a közvetlen demokrácia szempontjából.

Ezek a beszámolók azonban – bár pontosak – nem mutatják be a teljes történetet. A valódi kérdés az, hogy a polgárok és a civil társadalmi szervezetek miért használnak továbbra is egy olyan eszközt, amely olyannyira nem felel meg a célnak, hogy az uniós intézmények továbbra is reformokat hajtsanak végre. A válasznak valahol máshol kell megjelennie. Intézményi korlátai ellenére az európai polgári kezdeményezés továbbra is hatékony eszköze a kampányeszköztárnak. Először is, a polgárokkal folytatott konzultációktól kezdve a tanácskozási panelekig az uniós intézmények politikai tőkét fektettek be annak érdekében, hogy a „brüsszeli buborékon” túlmenően is lehetőséget teremtsenek a politikai döntéshozatalban való részvételre, és az európai polgári kezdeményezés e stratégia részét képezi. Ebben az értelemben az e platformon Brüsszelt megszólító kampány nagyobb intézményi és politikai befolyással bír, mint az online platformokon nagyobb számú aláírásra támaszkodó kampány. Másodszor, az EU fokozódó átpolitizálódása ritka és értékes kapacitássá teszi az uniós kérdésekkel foglalkozó különböző alulról szerveződő választókerületek elérésére és mozgósítására való képességet. A Bizottság tisztviselői és az európai parlamenti képviselők évek óta bizalmatlan civil társadalmi aktivisták, akik úgy nyilatkoztak, hogy bizonyos okokból szólalnak fel, azzal érvelve, hogy a brüsszeli aktivisták többsége éppolyan bennfentes az uniós buborékban, mint önmaga. A civil társadalmi szervezetek most már rendelkeznek egy elismert eszközzel ahhoz, hogy bizonyítsák, nem csak egy okot képvisel, hanem azt is, hogy a transznacionális európai közszférában a társadalmi reprezentativitás mértékére is igényt tarthatnak.

Ez egy kettős kard, mivel arra is felhasználható, hogy vitassa azon szervezetek képviseletének mértékét, amelyek nem tudnak ilyen jellegű kampányokat szervezni, vagy egyszerűen stratégiaibb és szakpolitikai szempontból hatékonyabb működési módokat támogatnak. Minden körülmények között az európai polgári kezdeményezésnek a brüsszeli buborékban működő szervezetek és csoportok általi, kívülálló szervezetek és csoportok általi felhasználása a brüsszeli buborékban működő szervezetek megtámadására. Az Álvaro Oleart -dal kapcsolatban azzal érveltünk, hogy ez a folyamat olyan esetekben működött, mint az „Egy közülünk” elnevezésű, abortusz elleni európai polgári kezdeményezés és a „Stop TTIP” nem hivatalos aláírásgyűjtemény, ahol Brüsszelben vallási és kereskedelempolitikai aktivistákat hoztak létre, ahol a kampányoknak szinte ugyanannyi célpontja van, mint maguk az uniós intézmények. Az európai polgári kezdeményezés köré szerveződő hálózatok egy része ekkor jön létre, ami hozzájárul a vitakörnyezet változatosabbá tételéhez.

Ábra Felnőtt – külső kihívás 5 kampány körül: Az egyik, a vízhez való jog, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (Stop TTIP), a médiapluralizmus és a felzárkózás Európához

Az európai polgári kezdeményezés hozzájárul ahhoz is, hogy a szakpolitikai viták közelebb kerüljenek az uniós közszférában folyó vitákhoz. Ennek egyik következménye, hogy a nemzeti nyilvános viták során felmerülő polarizációs kérdések európaivá válnak, például a prostitúció, a legalizált kábítószerek vagy a már említett abortusz betiltásával az európai polgári kezdeményezés révén. Annak ellenére, hogy az európai polgári kezdeményezés említett intézményi hiányosságai eddig megakadályozták, hogy e kezdeményezések tárgya érdemi politikai vitákban öltsön testet, ez hozzájárul ahhoz, hogy az uniós szakpolitikák közelebb kerüljenek az átpolitizáltabb vitákhoz. Ez önmagában nem jó vagy rossz, de hozzájárulhat a transznacionális kapcsolatok és kampányok megvalósíthatóbbá tételéhez, mint korábban.

Az európai polgári kezdeményezés hozzájárul ahhoz, hogy az uniós szakpolitikai viták közelebb kerüljenek az alulról szerveződő közélethez azáltal, hogy lehetőséget biztosít olyan csoportok számára, amelyek képesek a különböző tagállamok közötti átpolitizált kérdéseket az uniós intézmények figyelmébe ajánlani. Ez eddig még nem jelent új politikai döntéshozatalt; az átpolitizálódás e formája pedig nem feltétlenül előnyös az EU számára. Sokkal inkább hozzájárulhat a jogtalansághoz, ha módszeresen lerombolja a megosztó, bár sikeres európai polgári kezdeményezéseket.

Az uniós kérdések átpolitizálódását nem az európai polgári kezdeményezés okozza, és azt intézményi reformok sem változtatják meg. Előfordulhat azonban, hogy az EU ezt az eszközt számításba kívánja venni azok számára, akik támogathatják a szakpolitikai javaslatokat, lehetőséget adva arra, hogy az intézményi fórumokon meghallgassák őket a közszférában 1 millió aláírás formájában nyújtott támogatással. A reformtárgyalások során az uniós intézmények úgy döntöttek, hogy nem adnak nagyobb beleszólást a projektgazdáknak az eredménybe – ami jogilag nehéz vagy lehetetlen lehet –, de elképzelhető, hogy fontolóra kívánnak venni egy alternatívát: a kudarc költségeinek csökkentése.